A belvárosban autóztunk Péterrel, szemünk azonban egy tavaszi vidám pillanatot érzékelve osztotta meg figyelmünket.

A járdán idősödő hölgy sétált egy kisgyerekkel.  Hétköznapi látvány a forgalmas Budapest utcáin, de mégis mást jelentett nekünk. Én azonnal láttam magam előtt, amint reggel a nagyi haját balerina kontyba tekerte, kicsit ódivatú ruháját felvette, karjára ridikült akasztott és kézen fogta unokáját, hogy néhány boldog percig ők ketten majd együtt élvezzék az áprilisi napsütést. Az előtte botorkáló kisgyerek vékonyka csuklyás kabátkában imbolygott. Még nem volt minden lépése jól kiszámítható. De mama igazi szabadságot adott neki. Csak a kapucnit fogta, hogy mindegyik karocska és lábacska a maga saját ütemében haladhasson.

Olyan jó volt látni a mosolyukat. Egy pillanat alatt rögzítettük a kedves látványt és már el is suhantunk mellettük. Mi még hosszú ideig beszéltünk róluk…  és a tavaszról, Húsvétról, készülődésről, nagymamákról, unokákról, emlékekről, jövőről.

Ma a konyhában már a mi ünnepünkre készülünk egy számunkra kedves hangulattal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.