Esik a hó reggel óta. Idén „késői” Ádvent van. Tavaly ilyenkor már túl voltunk a gyertyagyújtáson.
Nos… úgy voltam a készülődéssel, mint a kutyusaink az óraátállítással. Mindegy hol áll a mutató, milyen évszak van, energiatakarékosság ide, vagy oda, ők megéheznek és hízelegnek a vacsorájukért pontban téli idő szerint fél négykor.
Az én időérzékelőm is bekapcsolt az első hűvös-deres novemberi esték érkeztével. Már több mint egy hete elkészült az idei dísz az asztalunkra.
Napok óta nézegetem… Régi családi ereklye a vörösréz kupica készlet. Ezúttal nem finom karácsonyi likőrt rejt magában, hanem a szekrény mélyén talált kis csillag alakú gyertyákat. Évekkel ezelőtt készült fehér koszorú, tavaly ajándékba kapott tálca és az elmúlt évben is velünk karácsonyozó fehér szarvas került a kompozícióba.
Minden benne van. Veszteségeink, emlékeink… apró fényekkel érkező ünnepeink.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.