Bea házi minikertjéről már tavaly is beszámoltam. Szorgalmasan járunk egymáshoz nézegetni, hogy kinek hogyan alakulnak a növényei. Számomra mindig csoda, ahogyan a picike erkélyen és ablakokban  "gazdag" kertecskét nevelget.A képek önmagukért fognak beszélni. Színpompás, lélekkel és szeretettel teli néhány négyzetmétert fogtok látni. A képekhez Beától kölcsönözni fogom a mondatait:-)

A konyhaablak virágai. "Az ablakon keresztül fotóztam, mert esett az eső. Kerti szegfű és bojtocska virág, ez a harmadik "szett" de ezek végre jól érzik itt magukat."

Bea az elmúlt évben és idén is olyan kedves volt, hogy nekem is nevelgetett paradicsom palántát. Újra az égig érnek a magaságyásban. Viszont még nem ilyen szép pirosak. Azért Bea jobban tud valamit:-) Mondjuk... csalogatni a napocskát, vagy szeretgetni a paradicsomokat:-)

A zöld és a piros paprikák látványnak sem utolsók!

"Itt már éregetnek a parik, jobban látszanak az illegalitásban megbújó példányok is. A cseresznyepaprika is pirosodni kezdett, most szépen díszít és majd télen a halászlében is milyen jó lesz!"

"A félfutó muskátli mixem is kezd kialakulni, először nem voltak szinkronban, hol egyik virágzott, hol a másik. de most összebeszéltek!"

"Már nyílni kezdtek a piros muskátlik is, az első virágzás után jött egy kis üzemszünet, vettek egy mély levegőt és most megint tele vannak virágbimbókkal!"

A kis erkély gyönyörű színpompás virágai. "A pistike virágok nem váltak be a konyhaablak párkányára telepített 2 balkonládában, ezért ide kerültek a pari cserepekbe "talajtakarónak" itt bezzeg...virágoznak, bokrosodnak. A rózsaszín leértékelve vásárolt muskátlim, a kedvencem és anyukám Anyák napi rózsája, mely most is virágzik...

A függőcserépben "Fireball" félfutó muskátli és egy szimpla fehér-rózsaszín muskátli mix. Na, és a vinkák színkavalkádja.

A lehajtható balkon asztal...kicsit beszűkíti a teret, de annyira hasznos. Reggelizni szoktunk rajta, és ha nincs használatban akkor a virágok napozhatnak itt."

"Ezeket a törpéseket külön fotóztam...nem valami ízlésesek, de annyira aranyosak. Azt apu miatt vettem meg, mert kedves emlék...Velencén rendszeresen jártunk az északi partra a kenu pályához pecázni, és gyógynövényeket, gombát és tűzrakáshoz száraz ágakat szedtünk az erdősávban (bográcsozáshoz nagyon hasznosak voltak az ujjnyi ágak, begyújtani a hasogatott fát) Imádunk gombát keresni az erdőben (nem szedjük le, csak megtaláljuk! Nem ismerünk csak pár fajtát, a többihez nem nyúlunk. Egyszer beakadt a lábfeje egy gyökérbe és ugyanígy hasra csapta magát, bojtos sapkában, magas szárú tornacipőben, joggingban - mint egy nagyméretű csecsemő...annyira nevettem. Azt kérdezte hason fekve, mosolyogva az avaron: Láttad, mekkorát estem? Imádni kell! ... hát ezért vettem meg...mindig ez jut eszembe róla. Annyira ennivaló volt ahogy ott hasalt. Szerencsére nem ütötte meg magát, csak mulattunk rajta - és azóta is, ha emlegetjük. A másik törpe is közel jár, mert a kertben annyit tolta a talicskát, volt, hogy a sütőtök volt annyi, volt, hogy a cékla, a krumpli, hogy talicska kellett hozzá."

Na.... mit szóltok? Mennyi szín, mennyi növény, mennyi történet fért el Bea erkélyén.... na meg a szívében... mert a szeretete nélkül nem virulnának, az biztos!:-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.