2017.07.06. 08:58
Nyár, könyvek, olvasás...
Ma ezt a három évvel ezelőtti, anyukám által készített málnaszörppel "eladott" posztot dobta fel a facebook. Júliusban a kerti-nyári olvasmányoké a főszerep nálam.
Ilyenek voltak az előző évek.
Hamarosan jövök az idei facebook poszttal is:-)
Nyári olvasmányok
A könyvesboltok hirdetéseiben rendre megjelennek a „nyári olvasmány” kínálatok. Főleg szerelmes regények, krimik, útleírások…
Ilyenkor jobban ráérünk, mint az évközi rohanásban. Vétek lenne kihagyni a nyugodt órákat, a hűvös szobák, árnyas fák, napsütötte teraszok kínálta lehetőséget, hogy egy jó könyvvel elvonuljunk.
A régi gyerekkori nyarakon is egyik fő elfoglaltságunk volt az olvasás. Szüleink többször felhívták a figyelmünket rá, hogy a kötelezően kiadott iskolai irodalmi élményeket kellene begyűjtenünk. Gondolom sokatokkal együtt eszünk ágában sem volt ezeket a bőröndből kicsomagolni.
De annál jobban érdekelt anyai nagymamám összes regénye. Ő sokat olvasott. Voltak nagy kedvencei. Gárdonyi Géza: Ida regénye újságpapírba burkolva a konyhaablakban állandóan megtalálható volt. Szerintem maga sem tudta, hogy hányszor olvasta. Neki köszönhetem az egyik nyár meghatározó élményét, mert kezembe adta Charlotte Bronte: Jane Eyre-jét, de válogathattunk nála a Jókai kötetekből és a világirodalom számtalan remekéből, főképp persze azok romantikus vonulatából. A másik nagyszülői házban édesapám régi könyvei lapultak a szekrényben, amelyek állandóan előkerültek, ha ott töltöttük a szünidőt. Egy ilyen örök nyomot hagyott bennem. Barna külsejű, jelentéktelen könyv volt, de belül tele bennszülött törzsek fotóival és útleírásokkal. Ez volt az első találkozásom egzotikus vidékekkel, különleges emberekkel. De az évek alatt ott felejtett gyerekkönyveink is újra kézbe kerültek, így még tini koromban is olvastam mesét, ha Nagyszakácsiban voltunk.
… nekem az idei nyár is tele van jobbnál jobb élményekkel! A kötelező olvasmányok ideje szerencsére már lejárt, de a jó könyveké nem.
C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét…
Ilyenkor jobban ráérünk, mint az évközi rohanásban. Vétek lenne kihagyni a nyugodt órákat, a hűvös szobák, árnyas fák, napsütötte teraszok kínálta lehetőséget, hogy egy jó könyvvel elvonuljunk.
A régi gyerekkori nyarakon is egyik fő elfoglaltságunk volt az olvasás. Szüleink többször felhívták a figyelmünket rá, hogy a kötelezően kiadott iskolai irodalmi élményeket kellene begyűjtenünk. Gondolom sokatokkal együtt eszünk ágában sem volt ezeket a bőröndből kicsomagolni.
De annál jobban érdekelt anyai nagymamám összes regénye. Ő sokat olvasott. Voltak nagy kedvencei. Gárdonyi Géza: Ida regénye újságpapírba burkolva a konyhaablakban állandóan megtalálható volt. Szerintem maga sem tudta, hogy hányszor olvasta. Neki köszönhetem az egyik nyár meghatározó élményét, mert kezembe adta Charlotte Bronte: Jane Eyre-jét, de válogathattunk nála a Jókai kötetekből és a világirodalom számtalan remekéből, főképp persze azok romantikus vonulatából. A másik nagyszülői házban édesapám régi könyvei lapultak a szekrényben, amelyek állandóan előkerültek, ha ott töltöttük a szünidőt. Egy ilyen örök nyomot hagyott bennem. Barna külsejű, jelentéktelen könyv volt, de belül tele bennszülött törzsek fotóival és útleírásokkal. Ez volt az első találkozásom egzotikus vidékekkel, különleges emberekkel. De az évek alatt ott felejtett gyerekkönyveink is újra kézbe kerültek, így még tini koromban is olvastam mesét, ha Nagyszakácsiban voltunk.
… nekem az idei nyár is tele van jobbnál jobb élményekkel! A kötelező olvasmányok ideje szerencsére már lejárt, de a jó könyveké nem.
C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét…
Deja vu
Dolgozószobánkban a könyvespolc előtt kis asztal áll. Egész évben ott gyűjtjük az olvasásra váró könyveket. Ilyenkor, szabadság idején kicsit kisebb lesz a halom, aztán újra máglyarakássá fejlődik.
A nyár napjai sosem telhetnek el olvasás nélkül. Hozzá tartozik a pihentető órákhoz, a nyugodt pillanatokhoz. Ez azóta így van, amióta a betűket ismerem. A szünidei regények nálam különös helyet foglalnak el. Kislánykoromban szüleim és nagyszüleim is jól döntöttek abban, hogy milyen könyvet adnak a kezembe, mert mindegyik meghatározó élménnyé vált. Később persze már önjáró voltam a választásban és mondhatom… nem válogattam. Nem szégyellem, jöhetett szinte minden.
Talán tinédzser koromban volt a legváltozatosabb a repertoár. 14 évesen fedeztem fel Shakespeare gyönyörű nyelvezetét. Adrienne barátnőmmel fejből idéztük szép sorait. A világirodalom remekein át a lektűrökig, széles volt a skála, hiszen ebbe a könnyű, nyitott és fogékony időszakomba mindenféle irodalmi tartalom belefért.
Boris Vian egyik könyvét a testvérbátyámtól kaptam tizenévesen. Jó érzékkel találta el a pillanatot, hiszen akkor én is a lázadás korát éltem. Avantgárd művészete, polgárpukkasztó regényeinek különös hangulata megmaradt. A történetek már elvesztek a sok eltelt év alatt…, de ma különös dolog történt.
Télen a könyvesboltban megakadt a szemem egy művén. Pusztuljon miden rusnyaság! Hm. Egyáltalán nem rémlett, hogy ilyen címmel olvastam volna tőle valamit. Megvettem és bekerült a „majd elolvasom” kupacba.
Már napok óta szemeztem vele, hogy egy kis nosztalgiával visszatekintve azokra a felhőtlen nyarakra és megismételve azok hangulatát, belekezdek. Ma reggel elnyúltam a teraszon és pörgettem a lapjait. Illat… a papír halk, surrogó hangja… minden készen állt.
Dolgozószobánkban a könyvespolc előtt kis asztal áll. Egész évben ott gyűjtjük az olvasásra váró könyveket. Ilyenkor, szabadság idején kicsit kisebb lesz a halom, aztán újra máglyarakássá fejlődik.
A nyár napjai sosem telhetnek el olvasás nélkül. Hozzá tartozik a pihentető órákhoz, a nyugodt pillanatokhoz. Ez azóta így van, amióta a betűket ismerem. A szünidei regények nálam különös helyet foglalnak el. Kislánykoromban szüleim és nagyszüleim is jól döntöttek abban, hogy milyen könyvet adnak a kezembe, mert mindegyik meghatározó élménnyé vált. Később persze már önjáró voltam a választásban és mondhatom… nem válogattam. Nem szégyellem, jöhetett szinte minden.
Talán tinédzser koromban volt a legváltozatosabb a repertoár. 14 évesen fedeztem fel Shakespeare gyönyörű nyelvezetét. Adrienne barátnőmmel fejből idéztük szép sorait. A világirodalom remekein át a lektűrökig, széles volt a skála, hiszen ebbe a könnyű, nyitott és fogékony időszakomba mindenféle irodalmi tartalom belefért.
Boris Vian egyik könyvét a testvérbátyámtól kaptam tizenévesen. Jó érzékkel találta el a pillanatot, hiszen akkor én is a lázadás korát éltem. Avantgárd művészete, polgárpukkasztó regényeinek különös hangulata megmaradt. A történetek már elvesztek a sok eltelt év alatt…, de ma különös dolog történt.
Télen a könyvesboltban megakadt a szemem egy művén. Pusztuljon miden rusnyaság! Hm. Egyáltalán nem rémlett, hogy ilyen címmel olvastam volna tőle valamit. Megvettem és bekerült a „majd elolvasom” kupacba.
Már napok óta szemeztem vele, hogy egy kis nosztalgiával visszatekintve azokra a felhőtlen nyarakra és megismételve azok hangulatát, belekezdek. Ma reggel elnyúltam a teraszon és pörgettem a lapjait. Illat… a papír halk, surrogó hangja… minden készen állt.
Az első oldalaknál arra gondoltam. Igen… pont ilyen érzéseket keltett régen is bennem. Utánozhatatlan stílusa, nyelvezete van. Még néhány oldal… olyan ismerős minden. Az gondoltam, hogy ezek már kimondott szavak, régóta nem hallott mondatok. Egyre jobban erősödött a felismerés bennem, hogy „itt már egyszer jártam”.
Szinte sosem olvasom el a borító kis „fülecskéjén” az ismertetőt, de most megnéztem. Minden világos lett az első mondatnál. „Az itthon korábban ’Öljünk meg minden rohadékot!’ címmel megjelent regényt most… átdolgozott kiadásban és új, az eredetit pontosabban tükröző címmel kínáljuk az olvasónak.” Odasétáltam a könyvespolchoz és leemeltem a régi könyvet. Igen. Stimmelnek a mondatok. Úgy tűnik, hogy több mint harminc év távlatából is fel tudtam idézni. Ez természetesen nem az én érdemem, hanem Boris Vian zsenialitását bizonyítja. Úgy alkotott, hogy „belémíródott” irodalommá tudott válni.
Csak azt akartam nektek mondani… de hiszen ti is tudjátok… olvasni nagyon jó!
Szinte sosem olvasom el a borító kis „fülecskéjén” az ismertetőt, de most megnéztem. Minden világos lett az első mondatnál. „Az itthon korábban ’Öljünk meg minden rohadékot!’ címmel megjelent regényt most… átdolgozott kiadásban és új, az eredetit pontosabban tükröző címmel kínáljuk az olvasónak.” Odasétáltam a könyvespolchoz és leemeltem a régi könyvet. Igen. Stimmelnek a mondatok. Úgy tűnik, hogy több mint harminc év távlatából is fel tudtam idézni. Ez természetesen nem az én érdemem, hanem Boris Vian zsenialitását bizonyítja. Úgy alkotott, hogy „belémíródott” irodalommá tudott válni.
Csak azt akartam nektek mondani… de hiszen ti is tudjátok… olvasni nagyon jó!
Ajánlott irodalom a nyárra tőlem.
Szívből ajánlom nektek!:-)
A lehetetlen valóra vált
Leon Leyson volt az egyik legfiatalabb, aki Oskar Schindler listájának köszönhetően élte túl a holokausztot. Leon Leyson (eredeti neve Leib Lejzon) csupán tízesztendős volt, amikor a nácik megszállták Lengyelországot, és családjával együtt be kellett költöznie a krakkói gettóba. Hihetetlen szerencsével, kitartással és ügyességgel Leyson túlélte a második világháborút, és elviselte az ördögien gonosz plaszowi lágerparancsnok, Amon Göth kegyetlenségét. Végül egy bátor és mindenre elszánt férfi, Oskar Schindler volt az, aki megmentette Leyson, valamint szülei és két testvére életét azzal, hogy az ő nevüket is felvette azoknak a munkásoknak a listájára, akiknek a gyárában kellett dolgozniuk. Ez a névsor vált Schindler-listájaként híressé.
Leon Leyson elbeszéléséből hiányzik a gyűlölet és a bosszúvágy. A visszaemlékezés tökéletesen megragadja az ártatlanságát annak a fiúnak, akinek elképzelhetetlen borzalmakon kellett keresztülmennie. A méltóság és a remény könyve ez.
Mindennek vége
Andrássy Ilona a kiegyezés nagy formátumú politikusának, csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyulának az unokája, Katinkának, a "vörös grófnőnek" a nővére volt. Több nyelven beszélő, a politika és a művészet iránt érdeklődő, művelt kisasszony. 1909-ben feleségül ment rajongva szeretett vőlegényéhez, Esterházy Pál grófhoz. Pápai kastélyukból rendszeresen eljártak a budapesti "világba", ki-kiruccantak Bécsbe, elutaztak Olaszországba nyaralni vagy az Alpokba zergére vadászni. Élték az arisztokraták kellemes gondokkal teli életét.
Kitört a háború. Pál gróf tartalékos huszár főhadnagyként bevonult. Kezdetben a frontvonal mögött, később az első vonalban szolgált.
Ilona sok más arisztokrata fiatalasszonnyal együtt jelentkezett a Vöröskeresztbe. Nagy szerepe volt abban, hogy a szanitécek mellett nők is teljesíthettek frontszolgálatot. Megpróbált hivatalosan a férje frontszakaszára kerülni, de az olasz hadszíntérre irányították. Eközben érte a hír, hogy Pál 1915 júniusában az oroszokkal vívott ütközetben elesett.
A napló Andrássy Ilona beszámolója a hadikórházakban szerzett tapasztalatairól, a magyarok kezdeti háborús lelkesedését követő egyre súlyosabb csalódásáról, kiábrándulásáról, céltalanságáról. Vallomás szerelemről és hazáról.
A kötet alapjául szolgáló kéziratos hagyaték 1971-ben került elő a dénesfai Cziráky-kastélyon végzett tatarozási munkálatok során egy befalazott rekeszből. A leveleket, feljegyzéseket, fényképeket tartalmazó anyagot a győri Rómer Flóris Múzeum őrzi.
Drága szerelmem…
A Mindennek vége! című napló azzal fejeződik be, hogy a vöröskeresztes ápolónőként szolgáló, fiatal Andrássy Ilona - gróf Andrássy Gyula unokája - az olasz frontról visszatér Budapestre. Özvegy, beteg, boldogtalan. Hősi halált halt férjének legjobb barátja, Cziráky József tartja benne a lelket.
A Drága szerelmem... című levélregény Ilona és Cziráky József gróf 1917-ben megkötött házasságával kezdődik, és ötven éven keresztül – elhunytáig - követi nyomon Ilona életútját.
A lehetetlen valóra vált
Leon Leyson volt az egyik legfiatalabb, aki Oskar Schindler listájának köszönhetően élte túl a holokausztot. Leon Leyson (eredeti neve Leib Lejzon) csupán tízesztendős volt, amikor a nácik megszállták Lengyelországot, és családjával együtt be kellett költöznie a krakkói gettóba. Hihetetlen szerencsével, kitartással és ügyességgel Leyson túlélte a második világháborút, és elviselte az ördögien gonosz plaszowi lágerparancsnok, Amon Göth kegyetlenségét. Végül egy bátor és mindenre elszánt férfi, Oskar Schindler volt az, aki megmentette Leyson, valamint szülei és két testvére életét azzal, hogy az ő nevüket is felvette azoknak a munkásoknak a listájára, akiknek a gyárában kellett dolgozniuk. Ez a névsor vált Schindler-listájaként híressé.
Leon Leyson elbeszéléséből hiányzik a gyűlölet és a bosszúvágy. A visszaemlékezés tökéletesen megragadja az ártatlanságát annak a fiúnak, akinek elképzelhetetlen borzalmakon kellett keresztülmennie. A méltóság és a remény könyve ez.
Mindennek vége
Andrássy Ilona a kiegyezés nagy formátumú politikusának, csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyulának az unokája, Katinkának, a "vörös grófnőnek" a nővére volt. Több nyelven beszélő, a politika és a művészet iránt érdeklődő, művelt kisasszony. 1909-ben feleségül ment rajongva szeretett vőlegényéhez, Esterházy Pál grófhoz. Pápai kastélyukból rendszeresen eljártak a budapesti "világba", ki-kiruccantak Bécsbe, elutaztak Olaszországba nyaralni vagy az Alpokba zergére vadászni. Élték az arisztokraták kellemes gondokkal teli életét.
Kitört a háború. Pál gróf tartalékos huszár főhadnagyként bevonult. Kezdetben a frontvonal mögött, később az első vonalban szolgált.
Ilona sok más arisztokrata fiatalasszonnyal együtt jelentkezett a Vöröskeresztbe. Nagy szerepe volt abban, hogy a szanitécek mellett nők is teljesíthettek frontszolgálatot. Megpróbált hivatalosan a férje frontszakaszára kerülni, de az olasz hadszíntérre irányították. Eközben érte a hír, hogy Pál 1915 júniusában az oroszokkal vívott ütközetben elesett.
A napló Andrássy Ilona beszámolója a hadikórházakban szerzett tapasztalatairól, a magyarok kezdeti háborús lelkesedését követő egyre súlyosabb csalódásáról, kiábrándulásáról, céltalanságáról. Vallomás szerelemről és hazáról.
A kötet alapjául szolgáló kéziratos hagyaték 1971-ben került elő a dénesfai Cziráky-kastélyon végzett tatarozási munkálatok során egy befalazott rekeszből. A leveleket, feljegyzéseket, fényképeket tartalmazó anyagot a győri Rómer Flóris Múzeum őrzi.
Drága szerelmem…
A Mindennek vége! című napló azzal fejeződik be, hogy a vöröskeresztes ápolónőként szolgáló, fiatal Andrássy Ilona - gróf Andrássy Gyula unokája - az olasz frontról visszatér Budapestre. Özvegy, beteg, boldogtalan. Hősi halált halt férjének legjobb barátja, Cziráky József tartja benne a lelket.
A Drága szerelmem... című levélregény Ilona és Cziráky József gróf 1917-ben megkötött házasságával kezdődik, és ötven éven keresztül – elhunytáig - követi nyomon Ilona életútját.
Szólj hozzá!
Címkék: könyvek nyári olvasmányok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pajtak.blog.hu/api/trackback/id/tr9612644383
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.