Udvar és kert. Nagymamáéknál az udvar volt a füves, bokros, fás zöld tér, ami a házat körülvette, ahol játszottunk, bújócskáztunk, bicajoztunk. Folytatásában a tyúkudvar kapott helyet az állatokkal. Kert pedig létezett számtalan elkerített egységben. Virágoskert, sziklakert, veteményeskert, haszonkert, gyümölcsöskert, szőlőskert, előkert, hátsó kert, zártkert, díszkert, rózsakert, gyakorló kert, iskola kert… tudnánk folytatni még a felsorolást.

Itt Budapesten, csak azt hallom, hogy „kertes házunk van”, „kimegyek a kertbe locsolni”, „a kertben ülünk le ebédelni”, „a kerti bútorunkat a füves részre tettük”…  Az udvar szó, mintha kikopott volna.  Pedig valószínű, hogy pusztán arról van szó, hogy ezek a térrészek összemosódtak. Mára a zöldséges és  fűszerkert is a díszkert része lett. Rózsák keverednek a levendulával, káposzták csücsülnek az őszi krizantémok mellett, kősziklák között pozsgásokkal együtt nevelődik a szurokfű és a rozmaring, ablakokba költözött a petrezselyem, teraszokra, balkonokra a paradicsom.

A Construmán a kert szekciót minden évben meglátogatom. Viszem a fényképezőgépemet és kattogtatok. A benyomások a legfontosabbak számomra.  Szerencsére a kertépítő verseny állandóan új színeket és formákat vonultat fel. Érdekes tematikát választanak újra és újra. Előre nem szoktam tájékozódni, próbálom kitalálni, hogy mi lehet a standok között a kohézió. Idén azt láttam, hogy egyre természetesebb lett mindennek az összképe. Csak jól ismert, tradicionális virágok kerültek a kompozíciókba ÉÉÉÉS zöldségek is.  Kert és udvar összeért! – gondoltam.  Láttam a karalábét és salátát az almafával, büdöskét a paradicsommal egy „ágyban” feküdni.

Fotóztam lelkesen mindent. Egy fiatal srác lépett oda hozzám, hogy a szokásos szavazólapot a kezembe nyomja. Megkérdezte, elmondja-e a versenyterületük koncepcióját. Mosolyogtam,  mert amikor az ő növényeiket néztem, akkor jöttem rá, hogy mi is lehetett a kapcsolódás, a kiírás szerinti "hívószó".  Igazi mesélős, narratív kertrészt láttam. MAGVETÉS - árulta el a varázsszót.

Az jutott eszembe, hogy mennyire el vagyunk kényeztetve! A kertészetekben, szupermarketekben, benzinkutakon, virágboltokban készen kapjuk már a kertünket. Csak ültetni kell. Vetni szinte nem is. Még a füvet sem. Pedig minden eredője a mag… és annyira jó látni, hogy ebből a sokszor szinte láthatatlan pici szemből egy új élet fejlődik.

Szép volt! Ha arra jártok, nézzétek meg!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.