Rendszerint megérkezett a nyárvégére szólító eső. Idén egy nappal előbb jött. Évtizedeken át csak az ilyenkor nagyszüleim falujában tartott Nagyszakácsi búcsú estéjét mosta el a vihar.
Hajnalban felébredtem. Most is vihar volt... aztán lecsendesedett.
Esőcseppekkel kopogtat az ősz.
A betakarítás és bőség időszaka kezdődik. Ilyenkor már megélénkül a szőlőhegyekben, gyümölcsöskertekben az élet. Nagyszüleim, rokonaim pincéinél jártam gondolatban. Hívogató helyek voltak. Vendégszeretetükről árulkodtak a nagyméretű, sok barátnak, családtagnak helyet adó asztalok, padok. Ez vidéken mindenhol így volt. Mi gyerekek imádtunk is jönni-menni ezeken a helyeken. Ismertek bennünket. Szívesen fogadtak, örültek, ha egy kis időre gyerekek népesítették be a környéket. Kaptunk mindenhol valamit. Gyümölcsöt, pogácsát, málnaszörpöt...
Ezekben a pinceházakban közös vonás volt, hogy szinte mindegyiken volt valamilyen felirat, hitvallás, életre szóló jó tanács, bölcsesség, amit mi nagy lelkesedéssel olvasgattunk.
Géza papa a miénkre édesapámmal azt festette szép nyomtatott és árnyékolt barna-zöld betűkkel: „Jó bor, jó egészség!” „Várlak”.
Pál Feri bátyámék sárga falú pincéjének tornácán szép cirkalmasan írt sor díszelgett: „Igyál betyár, múlik a nyár!”
… nos… ezt az utolsó mondatot ízlelgetem azóta, hogy az eső kiverte az álmot a szememből. Vége a nagy melegnek, vége a nyárnak és lassan készülünk az iskolakezdésre, a szüretekre. Már napok óta valami hasonló hangulat volt az ablakunkban. Ma az üvegre vízcseppek is kerültek, a kertből is behoztam néhány ázott levelet… múlik a nyár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.