Kedves barátok, ismerősök és ismeretlenek!

A blog létrejöttében a magaságyásunk és a kertünk volt az inspiráció. Az első időszak (két év) érdekességeit megmutattam és olyan szerencsés voltam, hogy többen is elküldtétek a saját kis oázisotok fotóit. Aztán szünet következett, mert a facebook szinte teljesen átvette a napi virágokról, növényekről készített fotóimmal a nyilvános „szereplést”.

Az utóbbi időben viszont erőteljes igény mutatkozott arra, hogy az elmúlt időszak sok-sok képe és írása valahol elérhető legyen és azt ne csak az ismerősök tudják megnézni, ezért azt gondoltam, hogy felélesztve a blog nyilvánossága nyújtotta lehetőségeket, próbálom ezeket az anyagokat ide szépen sorjában feltenni az évszakoknak megfelelő tempóban.

Így aki szeretné újra elolvasni és látni ezeket, itt megtalálhatja őket. Természetesen szándékomban áll újdonságokkal is szolgálni. :-)

Szeretettel várlak itt (is) benneteket! :-)

Ma egy két évvel ezelőtti tavaszi dekorációt és a hozzá tartozó kis történetet eleveníthetünk fel.

Vasgyíkok

Azokon a régi tavaszokon, amikor gyerekek voltunk, alig vártuk, hogy az első napsütötte hétvégén kimenjünk a Jegenyébe nagyszüleink pincéjéhez. A Jegenye varázslatos hely Nemesdéd erdőkkel, szőlőkkel és gyümölcsfákkal tűzdelt lankáin. Már a faluhoz tartozó területek nevei is mesébe illőek voltak, - mint Vékonyvölgy, Homok, Cserhát, Kányahely, Hosszú, Bitkán - hát még a mi imádott Jegenyénk. Ilyenkor kezdett minden éledezni, megelevenedni. A természet rajzolta képeskönyv lapjain ott figyeltek a gyönyörű ultramarinkékben és smaragdzöldben pompázó gyíkok. Kinyújtották magukat a melegben egy-egy kövön, vagy a farakás felső mohás-zúzmós darabjain. Mi csendben, lélegzetvisszafojtva figyeltük őket, aztán a legkisebb rezdülésünkre egy pillanat alatt tűntek el a szemünk elől. Keresni és megtalálni, meglesni és észrevétlennek maradni, elképzelni hová bújhattak, hol lapulhatnak…csupa érdekes, titkos pillanat.
Itt Budapesten ma az ajtónk előtt a kőangyallal együtt két mozdulatlan „vasgyík” várja az első simogató napsugarat… március van, a tavasz kezdete….

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.