Kedves ismerősünknek segítettem néhány ötlettel a lakásával kapcsolatban. Megkérdezte, hogy mivel köszönheti meg a tanácsaimat és én csokit kértem. Azt mondta, tudta, hogy ez a meglepetés csak stílusos lehet. Így egy gyönyörű doboz Gerbeaud édesség válogatást kaptam tőle. Ma volt a napja, hogy itthon csomagolást és tortát bontsunk. Természetesen, akkor már csak stílusosan lehetett. Így egy antik Zsolnay készletből fogyasztottuk a kávénkat és a finom süteményt. Remélem nem okoztam csalódást! :-)
Boldog voltam, mert a Gerbeaud cukrászdában annyira régen voltam, hogy akkor még/már Vörösmarty-nak hívták. Budapesten többször jártunk a ’70-es évek végén. Én kislányként persze mindent látni szerettem volna a vonzó, elegáns fővárosból. A múzeumnéző napjaink délutánjain anyukámmal bebarangoltam a körút összes üzletét, sétáltunk a Váci utcában, megnéztük a Kígyó utca, Haris köz és Párizsi utca kirakatait, vásároltunk a Luxus áruházban. Így a család férfi tagjainak már csak a vendéglátós vonal maradt. Bátyámmal a Vörös postakocsiban vacsoráztam, apuval pedig a Gerbeaudban sütiztem.
… és most újra itt (itthon) ez az élmény.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.