A cserepek a pajtában méret szerint egymásba csúsztatva várták egész télen át, hogy az ősszel papírba csomagolt és pincébe letett muskátlik velük együtt újra kiköltözzenek a szabadba. Került belőlük minden falusi udvarra, ablakba, lécből tákolt tartóra, vályú mellé, kútkávára és faágra.

Nagymama legszebb példányai a bejárati ajtó széles küszöbén kaptak helyet. A déli nap az okkersárga szépen faragott ajtóról visszaverődve, már kora tavasszal meleg zugot alkotott a terrakotta cseréppel, ezért itt pillanatok alatt növekedésnek indultak a növények. Gyönyörű, óriás piros, rózsaszín és fehér virágokat bontottak néhány hét alatt. Mindenki szeretett melléjük ülni a lépcső tetejére. Mennyit beszélgettünk ott! Gyerekek, felnőttek… titkos és bizalmas suttogások, harsány nevetések…

Ezekkel az érzésekkel sorakoztattam ki a mi budapesti bejárunkhoz a virágcserepeket, jelezve a kert és otthon tavaszi szépítgetésének kezdetét. Tudva, hogy hamarosan a dekorációból apránként kikerülve a kertet és a teraszt fogják díszíteni a bennük növekvő színes virágok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.