bemutato1.jpg

Új naptárak, új idők, új munkák, fontos dátumok, lefoglalt időpontok, születés- és névnapok, évfordulók, ismétlődő feladatok… régi emlékek… mind egy helyen.
Asztali naptárak, határidőnaplók, számítógépes és telefonos emlékeztetők, táskában lapuló jegyzetelnivalók. Az év első napjaival készen állnak arra, hogy velük együtt igazgassuk majd a következő évünket. Én is átírtam, beírtam, aláhúztam, új fejezetet nyitottam, dossziéba hajtogattam. Egy délutánt ezzel töltöttem… és közben csak nagymama egyszerű fali naptárát láttam magam előtt.
December utolsó napjaiban megérkezett hozzá a Nők Lapja. Alig vártuk, hogy a postás letegye az előszobaasztalra. Nem jött tovább, csak éppen benyújtotta a szép karácsonyi képeslapokkal együtt. Azonnal a közepénél nyitottuk ki az újságot. A dupla oldalon elmaradhatatlanul követte az évek múlását a naptár. Ügyesen kihajtogattuk a két kapcsot, ami az összes lapot egy köteggé fogta és kiemeltük az aktuális díszes, színes oldalt.
A konyhában a szék fölé egy kis falipolcot szerelt nagypapa. Női kezek szép csipketerítőt horgoltak rá és ezen állt a fakávájú rádió. Alatta a hófehér falon pedig négy rajzszöggel tűzve a falinaptár. Éppen vállmagasságban, szem előtt. Aki oda leült, az szemezgethetett az aktuális időpontokból, mi gyerekek pedig a különleges nevekből. Ábel, Genovéva, Titusz… kezdtük januárral, Ajtony, Matild... folytattuk tavasszal és jöttek a Titanillák, Ellák, Lukréciák…
különleges nevek, egyszerű élet, változó naptár,… cserélhető évek. A fontos családi dátumok imakönyvbe, vagy a szekrényajtó belső felére lettek tintaceruzával „örökreírva”… mint nagyszüleim: Géza született 1901. Margit született 1911-ben, egy másik szekrény másik ajtaján József született 1907, Mariska született 1912… ezek az ajtók sajnos régen bezárultak, de a mi családi kalendáriumunk rubrikái még őrzik őket… és egészen biztos, hogy 2018-ban is elkísérnek bennünket… nos, akkor kezdhetjük is az évet… Ábel, Genovéva, Titusz…

 

Molnár J. 2017.12.29. 09:29

Loft

15823166_10209891159189981_7405974052123877524_n.jpg

Heti rendszerességgel, unalomig ismételt mondat a hétvégi utazásokon, amikor nagyszüleimhez autóztunk Nemesdéd felé. Több mint 40 éve hangzott el először. „Én itt szeretnék lakni.” Anyukám racionális kérdésére, hogy: Mit csinálnál, mit dolgoznál Vésén? ,… na arra nem tudtam válaszolni. Akkor még, kislányként mindegy is volt. Az érzést elragadónak találtam. Egy régi malomban élni! Na, olyant még nem látott a világ! - gondoltam. Mert honnan is tudtam volna, hogy éppen azokban az években ez másnak is eszébe jutott a föld eltérő pontjain. New York csak az alutalpas-pörgős földgömbünkön és a rongyosra lapozott világatlaszban létezett számunkra. Soho-ról pedig nem is hallottunk és a’70-es évek Angliája is távoli és ismeretlen volt számunkra.

Ez a terv abban az időben teljesen szürreális volt. De! Képzeljétek! A szüleim sosem nevettek ki. Én pedig ápolgattam, dédelgettem tovább az álmomat, hogy egyszer ebben a lepukkant malomépületben fogok berendezkedni, ahol régen nem mellesleg édesapám nagybátyja volt a főmolnár. (A név egyébként is kötelez. :-) )
Amikor már rájöttem, hogy valószínűleg az életemnek ehhez a somogyi kis faluhoz soha semmi köze nem lesz, akkor a sóhajomhoz az is hozzátartozott, hogy „bárcsak ne itt lenne, vagy milyen jó lenne, ha legalább el lehetne tolni más vidékre.” De csak úgy, hogy kanyarban legyen. Mert meglátni, a kanyarból kell. Ahogy előbukkan, ahogyan a falu szélét jelzi…

Álmaimban körülvette a puha, mohából és fűből szőtt élő szőnyeg, amire ki lehet ülni, vagy mezítláb járkálni rajta.

Kívül „időette”, kopottas. Belül szépen hószínre festve. Kifordítva gondoltam ahhoz képest, amilyennek a loftok megszülettek a világban az ápolt külsőkkel és a lakótérben meghagyott csupasz téglafalakkal.

A belső képről is voltak részletes és határozott elképzeléseim. Először gyerekként a népies, rusztikus vonalra formáltam. Még a nyári szellő fújta szőttes függönyt is „odaláttam” a kis ablakokba. (Mentségemre legyen mondva, autentikusan, a falu stílusához igazítottam.) De valahogyan éreztem, hogy az nem az igazi. Aztán egy filmben (sajnos se a történetre, se a címre nem emlékszem, pedig szívesen megnézném újra) láttam egy hófehér lakást. Mintha fotón állna előttem még ma is, úgy eltalált már az első pillanatban. Tudtam… a vései malmomban ilyennek kell lenni a berendezésnek.
Minden fehér. Fehérre álmodtam a padlót, amilyen akkor senkinek sem volt. Fehérben szőttem tini koromban tovább a gondolatot, amikor már színes tévé is működött, bár kétségtelenül a dobozának fehérnek kellett volna lennie.
Belül minden egyterű. Szélességben és magasságban is. Galériával és apukám műtermi festőállványával varázsoltam igazi művészlakot belőle.
Kényelmes volt és korszerű. Már amennyire akkor a korszerűségről volt fogalmam. Központi fűtéssel, fürdőszobával és magas, létráról elérhető könyvespolcokkal, festményekkel, keretezett fotókkal, plakátokkal lett volna teljes a kép.

Nos…, hogy miért meséltem el ezt nektek éppen szilveszter napján, annak ellenére, hogy a malom sosem lett az enyém és loft-ban sem lakom? Mert az életemnek köze lett a belső terek alakítgatásához. 2017-ben lesz negyed százada, hogy a lakberendezés igazgatja a napjaimat.
Visszagondolva, azt hiszem, az utamat a vései malom jelölte ki először számomra. Csak akkor még fogalmam sem volt róla, úgy ahogyan persze arról sem, hogy egy olyan divatos loftot gondoltam ki, ami talán még ennyi év után is megállná a helyét. :-)

De nagy terveket szövögetni, álmodozni érdemes. Használjuk ki a pillanatokat a jövő évben is. Gondoljunk mindig a jóra és a szépre. Valami biztosan lesz az ötletekből, szívmelengető gondolatokból. Ha más nem, akkor néhány boldog, gondtalan perc.
Kívánom nektek is, hogy legyen nagyon boldog, kreatív, álmodozós új évetek!

 

10905984_10204675614884633_7099421284476305164_n.jpg

Eltelt újra egy év és szilveszteri ebédre terítettem… Amikor február első napjaiban megosztottam veletek a tavaszváró virágos díszítést, sokan biztattatok, hogy kíváncsiak vagytok a többi összeállításra is, amit az év során készítek. Akkor megfogadtam, hogy amit csak tudok, azt lefotózok és a sorsára hagyom itt a facebook-on. Nézegessétek, lájkoljátok, kommenteljétek… legyen tőlük szép a napotok, inspirálódjatok, javítsátok ki a hibákat és formáljátok másra a saját díszítéseiteket. Különösen kedveltétek, ha néhány sort írtam egy-egy emlékemről is hozzá. Buzdítottatok könyvírásra, blogolásra… Azt hiszem, hogy a célomat elértem, a fogadalmamat teljesítettem. Olyan képeket tettem elétek, ami nem a hétköznapok rossz, hanem a kellemes oldaláról szólt.
Talán megtévesztő lehet néhányotok számára és úgy tűnhet nálunk csak idilli pillanatok vannak. Természetesen, akik jól ismertek, tudjátok, hogy mi is a hétköznapi emberek normális életét éljük. Nekünk is vannak rosszabb és jobb élethelyzeteink. Ezek a szép virágok, a kert a dekoráció, a kedves vendégek, akik nálunk jártak az év során mindig az örömteli és emlékezetes időszakokat jelentették.
Fogadalmam nem lesz, de ígérhetem, hogy ha az életünk a szokásos kerékvágásban halad, akkor… idén is díszíti a házunkat a több mint száz muskátli, az ötvennél is több nyíló virág, a zöld növények… na és kötelező dekorációs elemként a kőangyalkánk is a bejáratnál fogja köszönteni az érkezőket.
Kívánok nagyon szép új évet nektek!

 

10425843_10204675613324594_6944344670026317880_n.jpg

10428052_10204675618044712_3543864728235361732_n.jpg

10881674_10204675615684653_1300246081472390372_n.jpg

10881687_10204675627244942_19029388002592606_n.jpg

14320_10204675616444672_4940409387621727586_n.jpg

1730_10207021278044746_6708406763706911771_n.jpg

Köszönöm nektek, hogy egész évben egy kis időt kaptam tőletek. Néhány rácsodálkozó pillanatot, néhány perc figyelmet. Azoknak pedig köszönöm a türelmét, akik úgy ütköztek bele a napi „JUCI” képekbe, hogy nem érdekelte őket. Remélem tőletek csak egy gördítésnyi időt loptam el és azért nem bánjátok nagyon.
Ebben az évben is fontos volt számomra, hogy az élet, a természet szép, érdekes vagy kedves oldalát mutassam meg nektek. A mi örömteli pillanatainkban is itt voltatok mindannyian, amikor megosztottam az ünnepi, hétköznapi, baráti, családi eseményeinkhez készített dekorációkat, terítéseket és ti megnéztétek ezeket, esetleg néhány kedves gondolatot is hozzáfűztetek, lájkoltátok, megosztottátok. Ezek mindig nagyon jól estek, hiszen tudtam, hogy ilyenkor a legértékesebbet kaptam tőletek, az időtöket.
Külön örültem annak, hogy nagyon sokan elolvastátok a kis rövid írásaimat. Ezek úgy érzem célba értek minden alkalommal.
Fogadalmam nincs, de azt ígérem, hogy én is adok az időmből nektek cserébe a folyamatos figyelmetekért, amellyel megtiszteltetek az elmúlt évben.

Az IDŐ! Hát akkor... ma is megkapjátok:-) Az idei szilveszteri asztalunk képeivel köszöntelek benneteket!:-)

Boldog új évet kívánok!

580350_10207021278924768_8823851113030517798_n.jpg

1382959_10207021278604760_8014700870483589531_n.jpg

1910364_10207021279764789_2965740320457598055_n.jpg

 

pic00001825.jpg

Az idei év szürkés, ezüstös csillogása egy kis fehérrel és némi zölddel. A szarvasok és hópihék is megjelentek:-)

pic00001837.jpg

pic00001799.jpg

pic00001798.jpg

pic00001802.jpg

pic00001807.jpg

pic00001800.jpg

pic00001793.jpg

25594413_2021351767882044_2524607903021052238_n.jpg

süti beállítások módosítása