Molnár J. 2017.06.17. 08:11

Jó idő, vendégek

13413700_10208230002222095_3546638472521084194_n.jpg

Az előző évek kora nyári vendégségei idéződnek fel ebben az összeállításban. Nézem a képeket és a legszembetűnőbb, hogy a kék szín mindig megjelent és sok ismétlődő dekorációs elem találta meg a helyét újra és újra.

Eszembe jutott egy sztori, ami az igazi vízparti hangulatot kölcsönözte az egyik szezonban. Nagy kánikula tombolt már sok napon át, ezért mindenki elbújt a légkondis szobákba. Mi ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy vendégeinkkel ki fogunk ülni a teraszra. Peti elhatározta, hogy készít egy párakaput végig a tető alá, hogy az étkezőasztalt körbeölelje a hűsítő vízpermet. Felszerelte és délelőtt teszteltük. Néztük, próbálgattuk boldogan, hogy milyen jó lett. Még a kutyáink is élvezték:-) Gyorsan megterítettem, lefényképeztem mindent és már meg is érkeztek a barátaink. A kertből velük együtt csodáltuk tovább a működő szerkezetet. Néhány perc múlva hellyel kínáltuk őket a teraszon.... ami akkorra úszott a vízben. Minden, de minden elázott. Az összes párna tocsogott, a terítő az asztalra tapadva, arra a papírszalvéta rámatricázódva, a kutyák sáros lábnyoma a burkolaton... stb. Jót nevettünk. Mindenki beleült a vizes székbe, a tányérokból kiöntöttük a vizet és nekiláttunk enni. Ilyenek a barátok! :-) Azóta is az egyik legjobb nyári emlékünk maradt. Szeretjük az ilyen oldott, laza hangulatokat!

 

2016.

13445419_10208230003302122_3980260424093518110_n.jpg

 

13494940_10208230005582179_3375480350278400330_n.jpg

13434754_10208230018822510_6289169482934121728_n.jpg

13434722_10208230001382074_600007725075657065_n.jpg

13432137_10208230005102167_1009738559086391782_n.jpg

13307212_10208078642838205_8349031857888223020_n_1.jpg

13435563_10208230020902562_6740675716338105150_n.jpg

13423859_10208230026662706_8418099888149722524_n.jpg

13450191_10208230029302772_7996290748108600833_n.jpg

13450823_10208230008302247_354470481067683747_n.jpg

Peca


A nyári szünidőben, - lehettem 8-9 éves – apai nagyszüleimnél nyaraltam Nagyszakácsiban. Egyik meleg nyári nap reggelén Laci bátyám kitalálta, hogy elvisz pecázni. Családunkban senki sem hódolt ennek a szenvedélynek. Ő sem. Így a megfelelő készségek és képességek híján voltunk, de egy botból, madzagból és valami horog féléből rövid idő alatt pecabotot varázsolt nekem és nekiláttunk kukacot gyűjteni. Minden követ megmozgattunk az udvarban, ami alatt lapulhatott földigiliszta. Kis idő után már konzervdobozban tekergőzött a csali és mivel bot, hangulat, lelkesedés volt, indulhattunk a határárokra. Nekem különleges helynek és messzi vidéknek tűnt, mert olyan távolra sosem merészkedtem a háztól.
Letelepedtünk és nekiláttunk a sekély vízben a halfogásnak. A profik megirigyelték volna, olyan hamar akadt zsákmány a horgunkra. Rövid idő alatt annyi naphalunk volt, hogy érdemesnek bizonyult hazavinni nagymamának, hogy megsüsse. Sajnos nálunk édesapámon kívül senki sem szerette, így aztán nagy része Rajna kutya lakomája lett. Nekem ez volt az első és utolsó pecás élményem. Úgy érzem abban a néhány órában kihoztam belőle a maximumot.
Ma a barátaink kisfiukkal együtt eljöttek hozzánk. A pancsoló medencét feltöltöttük és úgy gondoltuk, hogy egy horgászélménnyel kedveskedünk Barninak. A vízben különböző halacskákat helyeztünk el, hogy kifoghassa őket, amihez nem sokkal extrább botot kapott, mint annak idején én. Valami bizonyára volt a reggeli levegőben, mert vendégeink mit sem sejtettek a mi pecás készülődésünkről és Barni ruhája halacskás-horgászos volt, a törölköző tengeri állatkás...

Nos… a halsütés elmaradt, mert a társaság nagy része nem szereti. De a hangulat kedvéért azért a terítést hozzá igazítottam a nap közös játékához. Mert ne gondoljátok ám, hogy csak Barni pecázott…neeeeem

A menüről ezúttal készítettem fotókat, mert barátnőm hiányolta a terítésekről megosztott képeknél a felszolgált ételeket.
Hideg meggy-krémleves vanília fagyival. Lehetett hozzá ropogtatni banán chips-et és banán ízű menta is került a tetejére.
Egyszerű bolognai lasagne után Viki meglepett bennünket egy fantasztikus gyümölcsös tiramisu tortával én pedig csoki mousse-t készítettem kandírozott kivivel és tejszínhabbal.
Nyaraink slágere a rózsás és a mentás limonádé is az asztalra került.

Jó kis nap volt!
... és ez is 2016.
13327577_10208078644478246_666451128323907758_n.jpg
13325646_10208078650478396_9201154270329291497_n.jpg
13322090_10208078652238440_2430423649470637339_n.jpg
13315667_10208078652438445_6620556444150750761_n.jpg
13312668_10208078651118412_1057660010517724518_n.jpg
13307212_10208078642838205_8349031857888223020_n.jpg
13263822_10208078647758328_7430703408496865976_n.jpg
13254516_10208078643918232_7291262435015320344_n.jpg
13254397_10208078651878431_426366538804664528_n.jpg
13254032_10208078643478221_1761995198449757801_n.jpg

Tojásos nokedli

 

Rég nem látott barátaink érkeztek hozzánk vendégségbe. Amikor felhívtak, hogy gyerekekkel együtt jönnének hatan, megkérdeztem milyen vacsorát készítsek. (Hozzá vagyok szokva, hogy ekkora létszámnál már van vega, vegán, cukrot és szénhidrátot nem evő, allergiás… stb. A rövid válasz az volt, hogy tojásos nokedli legyen fejes salátával.
Gondoltam a terítés is hasonlóan egyszerű lesz, mint az étel. Mindent jól kitaláltam, de hiányérzetem támadt, amikor arra gondoltam, hogy pénteken jönnek és egy tál nokedlit tálalok.
Aztán eszembe jutott anyai nagyapám. Náluk hús mindig volt ebédre. Vendéget pedig főképp nem lehetett várni ételben gazdagon terített asztal nélkül.
Géza papa mindent húsban mért. Bármilyen tétel konvertálódott benne kiló marhahátszínné és sertéscombbá. A hentes jó barátja volt, így a faluban tett sétája nála kezdődött, vagy végződött. Bőségesen vásárolt, mert az kizárt volt, hogy ne merjen bárki bátran venni az ételből, esetleg úgy érezze, hagyni kell, mert különben a többieknek nem jut.
Rájöttem, hogy engem is ez zavar. Hús nélkül nincs vendéglátás. Így aztán egy jó nagy adag tejfölös csirkepaprikást is készítettem… csak úgy, egyszerű falusi ízekkel, fokhagymás uborkasalátával, hogy a tojásos nokedlivel és a terítéssel is harmonizáljon.:-)
2015. nyár (ez a szett ázott el a párakaputól)
11214255_10205974274950323_5158912943926102492_n.jpg
11141250_10205974268110152_8290207636252337775_n.jpg
11143518_10205974267270131_2619878181080269624_n.jpg
11402950_10205974261589989_1593759549151052696_n.jpg
11665572_10205974270510212_8131503533602785625_n.jpg
11694031_10205974272190254_8367358910707257295_n.jpg
11703297_10205974269710192_8819618996690016627_n.jpg
11011968_10205974282630515_69368451130675415_n.jpg

Pancsoló

 

Kánikula…. víz, fürdés, lépcsőzés, labdázás, kutyázás, ebéd, kávézás, alvás… még nagyobb kánikula, még nagyobb fürdés, lépcsőzés, kutyázás, főtt kukoricázás, beszélgetés… Barni, Viki és Peti kedves barátaink meglátogattak bennünket. Az előkészületek már néhány napja folytak nálunk, mert Barnit szerettük volna egy kis pancsolással meglepni. Próbáltuk a hangulatot a „vizes” élményeknek megfelelően alakítani. Szerencsére nagyon élvezte a fürdést, jót aludt, a kutyák hűségesen követték és közös tulajdonnak tekintették a vízben úszkáló játékokat…

Finomat ebédeltünk. Viki szokásához hűen egy fantasztikus tortával lepett meg bennünket... nassoltunk, beszélgettünk… jó kis nap volt!

 

Molnár J. 2017.06.03. 08:17

Pünkösdök

11017668_10205657873600487_7794478640479035948_n.jpg

A Pünkösd nálunk a nyár és a baráti vendéglátások kezdete minden évben. Ilyenkor már a kertben nyílik a pünkösdi rózsa, és a teraszon lehet teríteni, zavartalan napsütésben töltjük a vidám pillanatokat. Ezúttal is megmutatom - kicsit visszanyúlva az időben - ezeket az alkalmakat.

11159995_10205657872280454_5482788206438665823_n.jpg

10380890_10205657877760591_1070139070890762339_n.jpg

11330021_10205657878480609_7950394122955735354_n.jpg

1524725_10205657877160576_7593760240542361057_n.jpg

11377364_10205657875640538_4949714661747933227_n.jpg

Pünkösdi három királylányok

 

Pünkösdi három királylányok
…mitmondtok?
jaaa… hogyolyannincs?
...meghogymárnemisvagyunklányok?:-)
… hármanmegkirályokvoltak… azokmegfiúk!:-)

A lényeg, hogy mi jól szórakoztunk. Pünkösd ide, Pünkösd oda! A körítés kicsit a régi ünnep hangulatának szólt, amely még a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza, a római floráliákra, melyek olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flora istennőt, a növényvilág és a virágok istennőjét köszöntötték. Az istennő görög nevén Khlóris, azaz Zöldellő, Viruló.
Ennek megfelelően nem lett puritán a vendégváró terítés.

Icuval és Ágival zöldelltünk, virultunk… na meg ettünk, ittunk, sokat nevettünk.
13174036_10207990299949688_6865150497047614462_n.jpg
12036464_10207990300469701_8043559139406926800_n.jpg
13177659_10207990301869736_1250747309777500582_n.jpg
13240079_10207990301269721_8800258378442732978_n.jpg
13244623_10207990300989714_3274151456084835453_n.jpg
13178527_10207990302229745_1082017632473490426_n.jpg
13221452_10207990303189769_5770101804977479462_n.jpg
13232972_10207990302989764_4591269384460286376_n.jpg

Illatok

 

A hajnal hűvös-kék volt. Nagyokat szippantottunk a felszálló párából. Roppanós üdeség áradt mindenből. Kis idő múlva kelet felől, az akácos sűrű, zamatos aromájával érkezett udvarunkba a reggel.
A természet sokkal élénkebb lett egyszerre. A rétek, kaszálók a napok múlásával friss zöldből szénaillatúvá változtak. A gyümölcsösökben a fák tiszta levegőt árasztottak. A veteményes epres gyümölcsössége és hagymás-kapros fűszeressége még a baromfiudvarok szagát is feledtette velünk.
A déli fényben a színek élénkebbek, intenzívebbek lettek és a virágok gyönyörű illatkompozíciókat alkottak. Az orgonák, rózsák és a jázmin jelenlétét becsukott szemmel is éreztük. Ha sétáltunk, végigsimítottunk a virágaikat éppen bontogató levendulákon, leszedtünk egy-két muskátli levelet és bőrünkön fura elegyet alkotva vittük őket tovább. A nagymamáink kölnijét idéző gyöngyvirágokat csokorba kötve állítottuk vázába, megtöltöttük velük a szoba levegőjét.
Májusban, amikor vihar jött, a napsugarak elvitték magukkal az aromák gazdag, változatos tárházát és átadták helyüket a „felhőknyomta” mélyebb, áthatóbb meleg kesernyésségnek. A viharnak különös, félelmetes illata volt. Az esőnek lágy és megnyugtató. Mindkettőt szerettük.
Estefelé aztán a szürkülettel lecsengett, csendben elillant a tarkaság és a harmatos sötétséggel bódítóan érkezett a tehénistálló, a frissen fejt tej, az estike, a tenyerünkben elmorzsolt karikándusz… és a mézvirág édes-gyönyörű illata.

Pünkösd van. Gyerekkori barátnőimmel üljük körül a családi ebédre terítetett asztalt. A virágokat ezúttal nemcsak az ünnephez választottam, hanem az emlékeinkhez,… az illatemlékeinkhez. Így ma mézvirággal (is) köszöntjük az idei késő-tavaszt!
1005818_10203056902737841_3989145071412749191_n.jpg
10346643_10203056901697815_4843509431583131829_n.jpg
10363126_10203056903817868_2925882687894393813_n.jpg
A három utolsó fotót néhány évvel ezelőtt itthon készítettem egy pünkösdi dekorációnkról. A festmény hangulatát a valóságban is próbáltam megidézni. 

Molnár J. 2017.05.28. 13:40

Pipacsok

11009176_10205678879445620_2043492514495312746_n.jpg

 

A mi pipacsaink 2015.

Sok évvel ezelőtt belesodródtunk a közös életbe Péterrel. Ezzel eldőlt, hogy én elköltözök Kaposvárról és budapesti életet fogok élni. De a szívem az első fővárosi perctől kezdve a vidékért dobogott. Sokat meséltem neki a mi somogyi tájainkról, többek között a pipacsos mezőkről.
Egyik nap aztán beültetett az autójába és azt mondta, szeretne nekem mutatni valamit. Fél óra autózás után rákanyarodtunk a Pongrácz útra (Budapesten élők tudják, hogy hol van, milyen környék) és kedvesen rámutatott a vasúti töltésre… Megérkeztünk. Ide hoztalak pipacsokat nézni... Elnevettem magamat, mert a poros, hervadozó szálak megszámolható mennyiségben virítottak a rézsűn. Akkor azt mondta, hogy soha többet nem visz el virágnézőbe. Aztán nemsokára éppen haza látogattunk és én megmutattam neki a dombokon végtelenbe nyúló, virággal vörös színűre festett búzatáblákat, hogy megértse az akkori derültségem okát és tudja, hogy a kedves gesztus ellenére miért nem találtam megfelelően gyönyörűnek a látványt.
Teltek múltak az évek és minden nyárelőn szóba került közöttünk ez a történet, viccelődtünk, mosolyogtunk rajta, ha megláttunk valahol egy-egy tenyérnyi részt. De bizony igazi romantikus „pipacsnéző” útra nem vitt többet. Megérdemeltem:-)
Ebben az évben úgy jött ki a lépés, hogy nem jártam pipacsvirágzás idején vidéken, ezért itt a környékünkön kellett volna megkeresni az én égő piros szirmú mezőmet. De nem találtam. Péternek már hetek óta ígérem, hogy ha már így alakult, akkor legalább egy pipacsos vacsorával meglepem magunkat, mert az mégsem lehet, hogy ez az év elteljen a mi egyik kedvenc történetünk felidézése nélkül. Ezúttal ő nevetett ki:-)

…és idén elsétáltunk együtt pipacskeresőbe… mentünk, mentünk, de csak nem találtunk. Bánatos voltam… arra gondoltam be kell érnem azzal, hogy az autóból láttam az út szélén néhány példányt az elmúlt napokban. De Peti fogta a kezemet és azt mondta menjünk tovább, keressük még egy kicsit. Igaza lett. Egy szál pipacs az utunkba került. Szerintem nekünk nőtt… csak azért bújt elő, hogy a régi történet évtized múltán is folytatódni tudjon…
…azért a „pipacsvacsora” is elkészült… ha már megígértem:-)

11351461_10205678883365718_4674768759579365516_n.jpg

11351241_10205678882485696_3420133521166177163_n.jpg

11168950_10205678884365743_1132553397410660794_n.jpg

 

Somogyi pipacsok 2016.

 

Két hete itt Budapesten Péterrel az idei pipacsainkat már megtaláltuk. Felidéztük a szokásos éves virágnéző történetünket és eltettük jövőre az emlékeinket.
Aztán valamelyik nap édesanyám felhívott. "Rátok gondoltam. Gyönyörű pipacsmezőket láttam." Mosolyogtunk, hogy mi jutottunk eszébe.
Icu barátnőm fotókat küldött át nemrég, posztokban és levelekben érkeztek a szebbnél szebb pipacsok.
Ma Somogyban utazgattunk. Óriás búzatábla szélén egy szál pipacsot találtunk. Én úgy megörültem... mert ez valami más...ez igazi hazai gyönyörűség. Közel áll a szívemhez. Kiszálltunk az autóból és megörökítettem.
Megérkeztünk Anna barátnőmékhez. A reggeli kávé után már csalt is ki a kertbe. "Ide nézz! Nem engedtem Janinak, hogy levágja!" Mutatott egy virágszigetté alakított pipacsos részre. Nevettünk Petivel. Ők is emlékeznek a történetünkre.
A táblákban álló vörösen világító mezőknél már egyértelmű volt, hogy meg kell állnunk és kattintani egyet-egyet a fényképezőgéppel.
.. hát... ilyenek az idei pipacsaink, a családi, baráti, emlékezős égő virágaink!

13332745_10208088971176407_1230355721957799625_n.jpg

13307373_10208088968416338_9073651798558556842_n.jpg

13332733_10208088970176382_1015169880686186441_n.jpg

13339619_10208088995417013_2930225673163832185_n.jpg

13307220_10208088973976477_6640870094498329243_n.jpg

 

 

legjobb12_illusztraciok_lq_rgb10.jpgSimonyi Cecília illusztrációja

 

Tányérok a városból

 (A legjobb 12-ben volt)

 

A tányérokat Júlia mama a vitrinben őrizte. Egy teljes készlete sem volt. Két hullámos peremű hófehér porcelán a Rákóczi úti lakásból, a lebombázott ház romjai közül került elő. A könnyeimmel mostam le róla a port és a törmeléket – szokta mondani, ha éppen ezekből ettünk.

A megkopott aranyszélűek kicsit nagyobb méretűek. A családi ebédekhez régen ezzel terítettek az Andrássy úti lakásban.

Három rózsás közepű a mátyásföldi nyaralóban élte túl az évtizedeket.

A legszebb darabokat azonban ünnepkor vette elő. „Pityunál voltak a Puskás Tivadar utcában” sóhajtotta minden alkalommal.

Nagymama elment és itt hagyott nekem mindent, így azóta budapesti asztalomon történelemmel terítek.

 

legszebb.jpg

Maros Krisztina illusztrációja

 

Legszebb

  (A legjobb 12-ben volt)

 

Vidékről vonatoztunk Budapestre múzeumokat járni, kirakatokat nézni, sétálni, villamosozni, metrózni, mozgólépcsőzni, érdekességeket, kalandokat keresni. Kértem édesanyámat, varrjon nekem az alkalomhoz illő szép ruhát. Olyant, amiben megérdemelten lehetek része a fővárosi divatos tömegnek. Azt mondta: „Kislányom! Ott senki sem törődik vele, hogyan öltözöl.” Természetesen a drapp pamutruha lila övvel elkészült. A Luxus áruházban még új cipőt is kaptam hozzá.

Csinos voltam… és tényleg nem figyeltek rám. Elnyelt, eltakart a színtelen-színes forgatag. 

Régóta Budapesten élek. Sokszor csúnya ruhában járok. Kedvelem, mert kényelmes. Egyáltalán nem akarok már hasonlítani.

… aztán felveszem a legszebbet. Beülök az autóba. Megyek édesanyámhoz. Vidékre.

 

mindenki_koszon.jpg

Herbszt László illusztrációja

 

Mindenki köszön

  (A legjobb 12-ben volt)

Évek óta járunk a sarki élelmiszerboltba. Minden alkalmazott olyan egyforma. Munkaruhájuk piros és piszkos. Nem köszönnek! Se befelé, se kifelé. Egy kivétel van csak, a hentes. Fiatal. Roma. Üdvözöl bennünket. Megismeri az egész családunkat. Köténye tiszta. Ő mosolyog. Szép napot! … mondjuk. Vásárolunk.

Beállunk a szokásos pénztár előtti „kosárrugdalós” sorba. Lassan haladunk. Aztán meglátunk egy táblát a kijárat melletti falon a dolgozók „tisztaruhás” képeivel. Felragasztva néznek ránk a magasból. Köszönnek! Na, nem csoda történt. Nem. Kiírták föléjük: „Viszontlátásra”.

… mert nekünk most mindenki köszön!

Fizetünk. A tabló elé állunk búcsúzni. Látjuk, hogy teljes a csapat. Csak a hentes hiányzik. Viszlát!

 

Várlak

(A legjobb 100-ban volt)

 

Az ablak halkan nyílik. Egy néz a többire. A többi mindig zárva. A többi fehér, fényes és új. Idős néni hajol ki rajta, régi kannából itatja a féltve őrzött tő muskátliját. Néhány csepp a vízből a betonra is jut. Éppen egy srác lába elé. Felnéz és pimaszul szól. Csókolom! Mit tetszik locsolni? A járdát?

Fiatalember! Nézzen a betonkockák közé. Ott is élet van. Szomjas minden. Ha szerelmes lesz, honnan tép majd (lopott) virágot Budapesten?

A fiú lehajolt… és a két panel között egy kis virág bújt.

Egyszer, visszajövök érte… ha valaki megérdemli!

A néni halkan becsukja az ablakot. Várlak!

10429411_10205542134787089_1667224428720228030_n.jpg

Le szerettem volna a kertet fotózni reggel, de zuhog az eső hajnal óta, így ki sem dugtam az orromat a teraszon kívülre. Összeszedtem az előző évek labdarózsás és nefelejcses csokrait. Nézegettem a régi képeket. Minden évben készült valami összeállítás ezekből. Természetesen az összessel nem terhellek benneteket, csak a kedvenceimet osztom meg veletek.

1484700_10205542144067321_2046202165126424786_n.jpg

 

10252140_10202973890902597_188417361715195177_n.jpg

10300958_10202973894702692_8538505282242001656_n.jpg

13092076_10207898843663338_7295303645847069162_n.jpg

13082602_10207898846823417_7835186425099637090_n.jpg

11088350_10205428929677032_663078997205465092_n.jpg

10995473_10205428932677107_5627161112859857876_n.jpg

11014885_10205428934197145_1751045150201631176_n.jpg

11113629_10205428931357074_3673564880983985205_n.jpg

11156165_10205428932277097_4902553894319222816_n.jpg

11156316_10205428933397125_5145961408931296332_n.jpg

dsc08459.jpg

Idei nefelejcs

Édesanyám és a nefelejcs :-) Minden évben ilyenkor…
Nyílik a kertünkben a nefelejcs és az én gondolataim újra azon a gyönyörű áprilisi, valószerűtlenül zöld és valószerűtlenül égszinkék tarkasággal színezett nemesdédi tájon járnak. Ott, ahol kisgyerekként a tavaszi esőktől átitatott réten, a zsombékokon egyensúlyozva szedtük a virágot és csokorba szorongatva vittük anyukámnak. Néhány szálat letéptem, hogy az a szép kép és az a jó érzés a mai napon is itt legyen velem. Nefelejcs…