Molnár J. 2017.04.23. 09:24

Gyöngyvirágos romok

13062539_10207874071004037_2516909917774924926_n.jpg

Gyöngyvirágos romok

 
A nemesdédi erdőben volt egy romos ház. Emlékeim szerint mindig is elhagyottan állt. Düledező falakkal, hiányos, omladozó tetővel bukkant ki a zöld növények sűrűjéből. A ház régi élete részletekben még kivehető maradt. Valamikor szőlő szegélyezte, lugas adott árnyat a bejáratnál, mellette talán veteményes is lehetett, bár ennek nyomai már nem voltak, de a képzeletünk odatette. A virágoskertből is tovább élt néhány szép bokor háborítatlan vadságban. A házat kezdte visszahódítani a természet. Az erdő fáinak óvó takarása ellenére is gyönyörű, napsütéses színfolt volt. Mi kisgyerekként minden évben ellátogattunk ide virágot szedni, mert a ház előtti terület egy gyöngyvirágos rétté alakult. Valószínű, hogy rajtunk kívül senki sem tudta a lelőhelyet, hiszen nem sokan jártak arra.

Talán azért ölelte át a növények sokasága, azért nőttek nagyra a bokrok és cserjék, az erdő fái azért takarták el, hogy ne jusson olyan sorsa, mint számos falusi ház, melyeket olyan emberek lakják, akik szemétben, koszban élnek. Fű nincs az udvarukban, mert annyian fetrengenek az udvaron, hogy esélye sem lenne a magokból életnek kibújni, ha valamilyen csoda folytán elszórnának néhány marokkal. A veteményeskert helyét általában embermagas gaz lepi, a rozoga kerítéseket is a rá akasztott (állítólag kimosott) koszos ruhák tarkítják. Egész napos árokparti heverészés, hangoskodás, lomokkal teleszórt udvarok. Kegyetlen vég egy háznak.
Kimondhatatlanul fáj, ha ilyent látok… és azt kívánom, hogyha egyszer egy hajlék már nem nyújthat védelmet, otthont, akkor szép elmúlása legyen… növényeknek, virágoknak, állatoknak adjon új életet és menedéket.
13062157_10207874069804007_2627217328081252496_n.jpg
13094312_10207874070524025_4026010049969572464_n.jpg
13124953_10207874070844033_1951478921306166770_n.jpg
13055465_10207874071484049_501181952926598618_n.jpg

Molnár J. 2017.04.22. 09:16

Ablakban a kert

dsc08340.jpg

Két éve megmutattam, hogy milyen nálunk az „Ablakból a kert”. Akkor a télikertben ücsörögtünk,  kávéztunk én pedig kattogtattam a fényképezőgéppel. A lila és fehér orgonabokrok virágoztak, minden üde zöld volt. 

A hét havazása és zord időjárása után ma 2 fokra ébredtünk és arra gondoltam, idén még szinte csak ablakból volt élvezhető a kert. Illetve az ablakunkba egy kis tavaszt ültettem még néhány hete. Ezért a bejegyzés címét is megváltoztattam „Ablakban a kert”-re. Jól jön most egy kis színfolt a lakásból kinézve!  Az idei képekkel kiegészítve... ilyen nálunk a teraszról a kert és a kertből a terasz.

dsc08629.jpg

1512427_10205504263920341_7626382744002222053_n.jpg

11188349_10205492458785220_728382269243667886_n.jpg

10406620_10205492453585090_5873345250986947247_n.jpg

11173352_10205492456425161_6410449560690980850_n.jpg

19781_10205492461265282_4778060268430245728_n.jpg

11206006_10205492460265257_4219907987327314853_n.jpg

11175034_10205492464705368_4195545413809104338_n.jpg

 

Molnár J. 2017.04.19. 11:29

Otthon voltam

10985395_10205346193728685_4889827628955969491_n.jpg

Otthon voltam

 
Otthon voltam… otthon Somogyban… otthon, mert ott születtem, mert édesanyám, a testvérem, a rokonaim, a barátaim ott vannak otthon, mert a halottaink ott nyugszanak.
Ha utazok haza otthonra, amint a Somogy határát jelző táblát meglátom, mindig, mindenkinek elmondom, hogy itt (ott, mert most itthon vagyok) már a levegő is más... és tényleg.

Lekanyarodunk Kaposvár felé, vagy Marcali felé… lehúzzuk egy kicsit az ablakot és minden sokkal jobb. A fű zöldebb, a színek élénkebbek, a nap simogatóbban süt, a vetés nagyobb, a házak melletti porták rendezettebbek, az emberek szorgosabbak… Én így látom… lehet, hogy csak a szívemmel, de az elég. Tulajdonképpen a szememet akár be is csukhatnám, hiszen akkor is tudnám, hogy otthon vagyok… mert érezném, hogy a levegő az ott már más…
…aztán hazajövünk itthonra… mert az otthonunk itt van Budapesten. Amint átlépjük a városhatárt, felhívom édesanyámat, aki otthon maradt, hogy elmondjam, megnyugtassam… hazaértünk, itthon vagyunk. Bekanyarodunk az otthonunkhoz közeli kis utcába és megállapítjuk… itthon vagyunk, hiszen itt már a levegő is más… itt az otthonunk... és én nagyon szeretem az „itthonomat” és az „otthonomat” hiszen… itt-ott még a levegő is más…
dsc08360.jpg
17303_10205346196928765_5550951475925064998_n.jpg
10154265_10205346214969216_2890869180474598266_n.jpg
10355769_10205346205728985_8351202919446462317_n.jpg
10995476_10205346204048943_7143194442831167560_n.jpg
11012009_10205346212449153_534616490772287521_n.jpg
11102850_10205346201528880_729607637139982054_n.jpg
11133691_10205346207489029_1368934003086578025_n.jpg
dsc08197.JPG
dsc08256.JPG
dsc08251.jpg
dsc08259.jpg
dsc08261.jpg
dsc08262.jpg
dsc08264.jpg
dsc08268.jpg
dsc08269.jpg
dsc08273.jpg
dsc08276.jpg
dsc08280.JPG
dsc08284.jpg
dsc08286.jpg

dsc08314.jpg

Az idei ünnepi asztalunkra nyuszik, madarak és lepkék költöztek. Az utóbbi napokban annyit leveleztünk, beszéltünk a kertekről. Megcsodáltuk a virágokat, tulipánokat fotókon... Nem volt kérdés számomra, hogy az ünnepi hangulatban benne legyenek.

Jöhetnek a vendégek!

Nagyon szép és vidám ünnepet kívánok mindenkinek!

dsc08316.jpg

dsc08334.jpg

dsc08319.JPG

dsc08308.jpg

dsc08310.jpg

dsc08313.JPG

dsc08311.jpg

dsc08324.jpg

dsc08331.JPG

dsc08336.jpg

dsc08335.jpg

dsc08305.jpg

 

 

11133934_10205334544877471_6318072872126329007_n.jpg

Minden évben egy kicsit másképp terítem meg az ünnepi asztalt. A tradíciók ugyan nagyon fontosak nekem, de ebben a kérdésben (dekoráció, asztali díszek...stb.), saját hagyományokat teremtettem. Mégpedig azt, hogy mindig más hangulatot próbálok varázsolni. Így a készülődés pillanatai is sokkal érdekesebbek. Az előző évek egyikében egyszerűbb, puritánabb volt a látvány. A tematika a baromfiudvar volt. Ezt is szerettük!

11052405_10205334546077501_2697967360109531849_n.jpg

11008539_10205334544517462_8732693724959959688_n.jpg

1484692_10205334543357433_6970066596578759340_n.jpg

11130205_10205334542317407_6852686865942125994_n.jpg

11116422_10205334547077526_3684698872049737536_n.jpg

18823_10205334547997549_6260485615752731442_n.jpg