Heti rendszerességgel, unalomig ismételt mondat a hétvégi utazásokon, amikor nagyszüleimhez autóztunk Nemesdéd felé. Több mint 40 éve hangzott el először. „Én itt szeretnék lakni.” Anyukám racionális kérdésére, hogy: Mit csinálnál, mit dolgoznál Vésén? ,… na arra nem tudtam válaszolni. Akkor még, kislányként mindegy is volt. Az érzést elragadónak találtam. Egy régi malomban élni! Na, olyant még nem látott a világ! - gondoltam. Mert honnan is tudtam volna, hogy éppen azokban az években ez másnak is eszébe jutott a föld eltérő pontjain. New York csak az alutalpas-pörgős földgömbünkön és a rongyosra lapozott világatlaszban létezett számunkra. Soho-ról pedig nem is hallottunk és a’70-es évek Angliája is távoli és ismeretlen volt számunkra.

Ez a terv abban az időben teljesen szürreális volt. De! Képzeljétek! A szüleim sosem nevettek ki. Én pedig ápolgattam, dédelgettem tovább az álmomat, hogy egyszer ebben a lepukkant malomépületben fogok berendezkedni, ahol régen nem mellesleg édesapám nagybátyja volt a főmolnár. (A név egyébként is kötelez. :-) )
Amikor már rájöttem, hogy valószínűleg az életemnek ehhez a somogyi kis faluhoz soha semmi köze nem lesz, akkor a sóhajomhoz az is hozzátartozott, hogy „bárcsak ne itt lenne, vagy milyen jó lenne, ha legalább el lehetne tolni más vidékre.” De csak úgy, hogy kanyarban legyen. Mert meglátni, a kanyarból kell. Ahogy előbukkan, ahogyan a falu szélét jelzi…

Álmaimban körülvette a puha, mohából és fűből szőtt élő szőnyeg, amire ki lehet ülni, vagy mezítláb járkálni rajta.

Kívül „időette”, kopottas. Belül szépen hószínre festve. Kifordítva gondoltam ahhoz képest, amilyennek a loftok megszülettek a világban az ápolt külsőkkel és a lakótérben meghagyott csupasz téglafalakkal.

A belső képről is voltak részletes és határozott elképzeléseim. Először gyerekként a népies, rusztikus vonalra formáltam. Még a nyári szellő fújta szőttes függönyt is „odaláttam” a kis ablakokba. (Mentségemre legyen mondva, autentikusan, a falu stílusához igazítottam.) De valahogyan éreztem, hogy az nem az igazi. Aztán egy filmben (sajnos se a történetre, se a címre nem emlékszem, pedig szívesen megnézném újra) láttam egy hófehér lakást. Mintha fotón állna előttem még ma is, úgy eltalált már az első pillanatban. Tudtam… a vései malmomban ilyennek kell lenni a berendezésnek.
Minden fehér. Fehérre álmodtam a padlót, amilyen akkor senkinek sem volt. Fehérben szőttem tini koromban tovább a gondolatot, amikor már színes tévé is működött, bár kétségtelenül a dobozának fehérnek kellett volna lennie.
Belül minden egyterű. Szélességben és magasságban is. Galériával és apukám műtermi festőállványával varázsoltam igazi művészlakot belőle.
Kényelmes volt és korszerű. Már amennyire akkor a korszerűségről volt fogalmam. Központi fűtéssel, fürdőszobával és magas, létráról elérhető könyvespolcokkal, festményekkel, keretezett fotókkal, plakátokkal lett volna teljes a kép.

Nos…, hogy miért meséltem el ezt nektek éppen szilveszter napján, annak ellenére, hogy a malom sosem lett az enyém és loft-ban sem lakom? Mert az életemnek köze lett a belső terek alakítgatásához. 2017-ben lesz negyed százada, hogy a lakberendezés igazgatja a napjaimat.
Visszagondolva, azt hiszem, az utamat a vései malom jelölte ki először számomra. Csak akkor még fogalmam sem volt róla, úgy ahogyan persze arról sem, hogy egy olyan divatos loftot gondoltam ki, ami talán még ennyi év után is megállná a helyét. :-)

De nagy terveket szövögetni, álmodozni érdemes. Használjuk ki a pillanatokat a jövő évben is. Gondoljunk mindig a jóra és a szépre. Valami biztosan lesz az ötletekből, szívmelengető gondolatokból. Ha más nem, akkor néhány boldog, gondtalan perc.
Kívánom nektek is, hogy legyen nagyon boldog, kreatív, álmodozós új évetek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.