13413700_10208230002222095_3546638472521084194_n.jpg

Az előző évek kora nyári vendégségei idéződnek fel ebben az összeállításban. Nézem a képeket és a legszembetűnőbb, hogy a kék szín mindig megjelent és sok ismétlődő dekorációs elem találta meg a helyét újra és újra.

Eszembe jutott egy sztori, ami az igazi vízparti hangulatot kölcsönözte az egyik szezonban. Nagy kánikula tombolt már sok napon át, ezért mindenki elbújt a légkondis szobákba. Mi ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy vendégeinkkel ki fogunk ülni a teraszra. Peti elhatározta, hogy készít egy párakaput végig a tető alá, hogy az étkezőasztalt körbeölelje a hűsítő vízpermet. Felszerelte és délelőtt teszteltük. Néztük, próbálgattuk boldogan, hogy milyen jó lett. Még a kutyáink is élvezték:-) Gyorsan megterítettem, lefényképeztem mindent és már meg is érkeztek a barátaink. A kertből velük együtt csodáltuk tovább a működő szerkezetet. Néhány perc múlva hellyel kínáltuk őket a teraszon.... ami akkorra úszott a vízben. Minden, de minden elázott. Az összes párna tocsogott, a terítő az asztalra tapadva, arra a papírszalvéta rámatricázódva, a kutyák sáros lábnyoma a burkolaton... stb. Jót nevettünk. Mindenki beleült a vizes székbe, a tányérokból kiöntöttük a vizet és nekiláttunk enni. Ilyenek a barátok! :-) Azóta is az egyik legjobb nyári emlékünk maradt. Szeretjük az ilyen oldott, laza hangulatokat!

 

2016.

13445419_10208230003302122_3980260424093518110_n.jpg

 

13494940_10208230005582179_3375480350278400330_n.jpg

13434754_10208230018822510_6289169482934121728_n.jpg

13434722_10208230001382074_600007725075657065_n.jpg

13432137_10208230005102167_1009738559086391782_n.jpg

13307212_10208078642838205_8349031857888223020_n_1.jpg

13435563_10208230020902562_6740675716338105150_n.jpg

13423859_10208230026662706_8418099888149722524_n.jpg

13450191_10208230029302772_7996290748108600833_n.jpg

13450823_10208230008302247_354470481067683747_n.jpg

Peca


A nyári szünidőben, - lehettem 8-9 éves – apai nagyszüleimnél nyaraltam Nagyszakácsiban. Egyik meleg nyári nap reggelén Laci bátyám kitalálta, hogy elvisz pecázni. Családunkban senki sem hódolt ennek a szenvedélynek. Ő sem. Így a megfelelő készségek és képességek híján voltunk, de egy botból, madzagból és valami horog féléből rövid idő alatt pecabotot varázsolt nekem és nekiláttunk kukacot gyűjteni. Minden követ megmozgattunk az udvarban, ami alatt lapulhatott földigiliszta. Kis idő után már konzervdobozban tekergőzött a csali és mivel bot, hangulat, lelkesedés volt, indulhattunk a határárokra. Nekem különleges helynek és messzi vidéknek tűnt, mert olyan távolra sosem merészkedtem a háztól.
Letelepedtünk és nekiláttunk a sekély vízben a halfogásnak. A profik megirigyelték volna, olyan hamar akadt zsákmány a horgunkra. Rövid idő alatt annyi naphalunk volt, hogy érdemesnek bizonyult hazavinni nagymamának, hogy megsüsse. Sajnos nálunk édesapámon kívül senki sem szerette, így aztán nagy része Rajna kutya lakomája lett. Nekem ez volt az első és utolsó pecás élményem. Úgy érzem abban a néhány órában kihoztam belőle a maximumot.
Ma a barátaink kisfiukkal együtt eljöttek hozzánk. A pancsoló medencét feltöltöttük és úgy gondoltuk, hogy egy horgászélménnyel kedveskedünk Barninak. A vízben különböző halacskákat helyeztünk el, hogy kifoghassa őket, amihez nem sokkal extrább botot kapott, mint annak idején én. Valami bizonyára volt a reggeli levegőben, mert vendégeink mit sem sejtettek a mi pecás készülődésünkről és Barni ruhája halacskás-horgászos volt, a törölköző tengeri állatkás...

Nos… a halsütés elmaradt, mert a társaság nagy része nem szereti. De a hangulat kedvéért azért a terítést hozzá igazítottam a nap közös játékához. Mert ne gondoljátok ám, hogy csak Barni pecázott…neeeeem

A menüről ezúttal készítettem fotókat, mert barátnőm hiányolta a terítésekről megosztott képeknél a felszolgált ételeket.
Hideg meggy-krémleves vanília fagyival. Lehetett hozzá ropogtatni banán chips-et és banán ízű menta is került a tetejére.
Egyszerű bolognai lasagne után Viki meglepett bennünket egy fantasztikus gyümölcsös tiramisu tortával én pedig csoki mousse-t készítettem kandírozott kivivel és tejszínhabbal.
Nyaraink slágere a rózsás és a mentás limonádé is az asztalra került.

Jó kis nap volt!
... és ez is 2016.
13327577_10208078644478246_666451128323907758_n.jpg
13325646_10208078650478396_9201154270329291497_n.jpg
13322090_10208078652238440_2430423649470637339_n.jpg
13315667_10208078652438445_6620556444150750761_n.jpg
13312668_10208078651118412_1057660010517724518_n.jpg
13307212_10208078642838205_8349031857888223020_n.jpg
13263822_10208078647758328_7430703408496865976_n.jpg
13254516_10208078643918232_7291262435015320344_n.jpg
13254397_10208078651878431_426366538804664528_n.jpg
13254032_10208078643478221_1761995198449757801_n.jpg

Tojásos nokedli

 

Rég nem látott barátaink érkeztek hozzánk vendégségbe. Amikor felhívtak, hogy gyerekekkel együtt jönnének hatan, megkérdeztem milyen vacsorát készítsek. (Hozzá vagyok szokva, hogy ekkora létszámnál már van vega, vegán, cukrot és szénhidrátot nem evő, allergiás… stb. A rövid válasz az volt, hogy tojásos nokedli legyen fejes salátával.
Gondoltam a terítés is hasonlóan egyszerű lesz, mint az étel. Mindent jól kitaláltam, de hiányérzetem támadt, amikor arra gondoltam, hogy pénteken jönnek és egy tál nokedlit tálalok.
Aztán eszembe jutott anyai nagyapám. Náluk hús mindig volt ebédre. Vendéget pedig főképp nem lehetett várni ételben gazdagon terített asztal nélkül.
Géza papa mindent húsban mért. Bármilyen tétel konvertálódott benne kiló marhahátszínné és sertéscombbá. A hentes jó barátja volt, így a faluban tett sétája nála kezdődött, vagy végződött. Bőségesen vásárolt, mert az kizárt volt, hogy ne merjen bárki bátran venni az ételből, esetleg úgy érezze, hagyni kell, mert különben a többieknek nem jut.
Rájöttem, hogy engem is ez zavar. Hús nélkül nincs vendéglátás. Így aztán egy jó nagy adag tejfölös csirkepaprikást is készítettem… csak úgy, egyszerű falusi ízekkel, fokhagymás uborkasalátával, hogy a tojásos nokedlivel és a terítéssel is harmonizáljon.:-)
2015. nyár (ez a szett ázott el a párakaputól)
11214255_10205974274950323_5158912943926102492_n.jpg
11141250_10205974268110152_8290207636252337775_n.jpg
11143518_10205974267270131_2619878181080269624_n.jpg
11402950_10205974261589989_1593759549151052696_n.jpg
11665572_10205974270510212_8131503533602785625_n.jpg
11694031_10205974272190254_8367358910707257295_n.jpg
11703297_10205974269710192_8819618996690016627_n.jpg
11011968_10205974282630515_69368451130675415_n.jpg

Pancsoló

 

Kánikula…. víz, fürdés, lépcsőzés, labdázás, kutyázás, ebéd, kávézás, alvás… még nagyobb kánikula, még nagyobb fürdés, lépcsőzés, kutyázás, főtt kukoricázás, beszélgetés… Barni, Viki és Peti kedves barátaink meglátogattak bennünket. Az előkészületek már néhány napja folytak nálunk, mert Barnit szerettük volna egy kis pancsolással meglepni. Próbáltuk a hangulatot a „vizes” élményeknek megfelelően alakítani. Szerencsére nagyon élvezte a fürdést, jót aludt, a kutyák hűségesen követték és közös tulajdonnak tekintették a vízben úszkáló játékokat…

Finomat ebédeltünk. Viki szokásához hűen egy fantasztikus tortával lepett meg bennünket... nassoltunk, beszélgettünk… jó kis nap volt!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pajtak.blog.hu/api/trackback/id/tr8312601369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pavlinka 2017.06.17. 08:45:50

Az emlékek képekké szelídülnek,vagy fordítva ? olyan jó belenézni az életetekbe, a bárátok nagy kincs,közös élmények szintén :) még sok írást és képet kívánok kedves tanárnőm...

Molnár J. 2017.06.17. 08:56:31

@pavlinka: Igen. Az emlékek szépek és megtartjuk őket képek és érzések formájában. :-) Örülök, hogy szívesen belelapozol itt virtuálisan te is az én családom életébe. Köszönöm a kedves soraidat:-) Ölellek!
süti beállítások módosítása